A karrierista nő és a párválasztás

Ma egy férfi életében a főszerepet a kreativitás, a mozgékonyság játssza. Miért ne lenne így a nőknél? Az aranykalitkából nekik is ki szabad lépni. Ám a közvélemény szerint a karrierista nő jéghideg perszóna, aki minden bizonnyal elijeszti a férfiakat. Lehet-e és milyen társa egy karrierista nőnek?

 Az elismerés és a siker elérésére irányuló harcban mindig az érzelmi élet húzza a rövidebbet – állítják a szociológusok –, így az egzisztenciáért folytatott harc súlyos érzelmi hiányokat okoz. A fittséget, sikerességet és szabadságot gyakran magánnyal, boldogtalansággal és kétségbeeséssel kell megfizetnünk.

A sikeres női önmenedzselés tréningem egyik sarkalatos pontja a magánélet és a munka összehangolásának kérdése.

A csoporttal ilyenkor beszéljük meg, milyen társa lehet egy karrierista nőnek?

Négy alapesetből indulunk ki (Marylin Machlowitz amerikai szociológusnő szerint): 

1. Egy teljesítményorientált férfi, aki partnernőjének karrierjét konkurenciának véli, és ezért blokkolja és gátolja.
   

2. Egy teljesítményorientált férfi, aki partnernőjének karrierjét, mint a saját karrierjének járulékos fölértékelését szemléli, és ezért elősegíti azt.
   

3. Egy nem teljesítményorientált férfi, aki az újfajta szerep- és munkamegosztás során partnernőjének karrierjét támogatja.
   

4. Egy nem teljesítményorientált férfi, aki partnernőjének sikerét elutasítja, illetve fenyegetve érzi magát általa, ezért gátolja azt.

A csoportok összetételéből adódóan mindig más kap hangsúlyt. De nagy általánosságban elmondhatom, hogy a legtöbb nő úgy véli, hogy a harmadik típussal vergődnének leginkább zöldágra, mert ők töltenék be leginkább azokat a funkciókat, amelyek a karrierjükhöz kellenek.

A vita aztán sokáig arról folyik, hogy ilyen egyáltalán létezik-e. Azt hiszem, azzal sem okozok meglepetést, hogy legtöbbjük az elsővel érezné magát a legjobban.

Tovább bonyolítja a helyzetet, ha nem induló kapcsolatról van szó, hanem esetleg több évi együttélés után változnak meg a relációk.

Mit tegyen tehát egy nő, ha boldogulni akar a mai, modern társadalomban?

A legfrappánsabb megfogalmazást a "Miért szalasztják el az alkalmat a nők?" (Ann Dally, General Press Kiadó, 1994) c. könyvében olvastam.

A szerző is abból indul ki, amit minden szakember állít: ahhoz, hogy boldog és tartalmas életet éljünk, fejlett személyiséggel kell rendelkeznünk. Ugyanígy alapkövetelmény a magas fokú önismeret, az önérzet és az önbizalom.

Ha ez mind nem elég, akkor a nőknek is alkalmazkodniuk kell a gyors társadalmi változásokhoz, ugyanakkor fel kell használniuk azt az erőt, amit a hagyományokból és a saját múltjukból meríthetnek. Mindehhez nagyfokú tűrőképesség és előrelátás szüksége. Tudniuk kell elviselni a konfliktusokat, számolniuk a lehetséges következményekkel, alkalmazkodni ezekhez, azonban az a legfontosabb, hogy a bizonytalanságot és a szorongást is képesek legyenek elviselni és átvészelni.

Itt szoktam nagy levegőt venni. Mennyire felelnek meg ennek a szerepnek a nők? Tényleg erre neveljük a lányainkat?

De ezzel még nincs vége.

Ugyanis a mai nő kénytelen elfogadni a társadalom elvárásait, akár egyetért ezekkel, akár nem. A média minden eszközzel arra sarkallja, hogy legyen elegáns, szexis és karcsú, ékeskedjék minden hagyományos női erénnyel, de legyen egyszersmind önálló, tehetséges, mégse tűnjék túlságosan intelligensnek.

Tehát újból felteszem a kérdést:

Lehet-e és milyen társa egy karrierista nőnek?

A lehetséges válaszokat ismét szociológusoktól idézem. Sebő József szerint két trend tapasztalható a családok életében.

Az egyik: Fogyassz még többet, majd dobd el!

A fogyasztói társadalom infantilis személye viselkedik így, akinek nincsenek hosszú távú céljai, aki manipulálható, nincs valódi társa, a jobb kocsi, a jobb mobiltelefon mintájára a jobb pasi vagy jobb nő is jobbra cserélhető. Ez a „Használd ki a másikat!” mentalitás kikezdi a család intézményét, hiszen a család lényege a másikért való felelősségvállalás.

A férfi és női szerepek is tisztázatlanok: a férfi igyekszik magától elhárítani a kötelezettséget, kiváltképp az apaszerepet. A nő pedig szerepjátszmákba bonyolódik: anyaszerep és önkiteljesítés, családszeretet és nyitott kapcsolatok, újat keresés vagy beletörődés között vergődik.

A másik, a liberális modell szerint egy házasság felbomlását nem kell feltétlenül tragédiaként megélni, hiszen egy pszichésen jobban megalapozott új kapcsolat, legyen az akár élettársi is, nemcsak a felek, hanem a gyerekek javát is szolgálja. És jobb lenne, ha a válást nem öveznék előítéletek, mely szerint a válás szégyen, a kudarc nyílt bizonyítéka, bűnös dolog.

A házasság előtti és azon kívüli kapcsolatok ugyancsak az emberi szabadság kiteljesedésének szükségszerű velejárói. Miért kell együtt élnem azzal az emberrel, akibe már nem vagyok szerelmes, mikor képes vagyok magamat önállóan eltartani?

Ki, mikor, kivel (nem) házasodik?

Bukodi Erzsébet adta egyik könyvének ezt a címet, amelyben keményen fogalmaz, de legalább valamelyest tanácsot is ad.

A férfiak és nők humántőke-beruházásai eltérőek, mert különbözőek a munkaerő-piaci részvétellel kapcsolatos ambícióik és családi szerepvállalásaik.

Mindenki számára a lehető legképzettebb házastárs felkutatása a fő érdek, mert egy ilyen partner nagymértékben segítheti jövőbeni munkapiaci-gazdasági karrierjüket.

A globalizáció átstrukturálta az egyének életlehetőségeit: a munkalehetőségek többsége a szolgáltatói ágazatokhoz kapcsolódik, az ipar, a mezőgazdaság egyre kevesebb álláshelyet kínál. Vagyis nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük a tradicionális foglalkoztatási formák hanyatlását, és a korábbi atipikus munkaerő-piaci jelenségek (önfoglalkoztatás, részidős állások, szerződéses, megbízásos munka stb.) térnyerését.

Hadd utaljak a cikk elején bemutatott 4 választási lehetőséget bemutató táblázat nem-sikerorientált férfijára. Ő az, aki ezeket a gondolatokat nem érti vagy nem tudja elfogadni.

Hogy hol találhatjuk meg azt a férfit, akivel hosszabb-rövidebb időre életünket érdemes összekötni?

Leginkább a felsőoktatási intézmények illetve a munkahelyek azok a fórumok, amelyek összehozhatják az életkor, a kulturális magatartás, a jövőbeni karrierkilátások, a kereseti potenciál, a családi háttér szempontjából egymáshoz hasonló férfiakat és nőket.

Mi marad hátra? Ha társra vágysz, nézz így körbe közvetlen környezetedben!